Nemrégiben egy társaságban hallottam a szót, nyelvtanilag kikövetkeztettem a jelentését, de nem igazán értettem, mi van mögötte. És mivel akinek a szájából elhangzott, egy általam értelmesnek és tartalmasnak tartott ember - még ha nem is abban a vonatkozásban hogy számomra releváns legyen az efféle beállítottsága - felkeltette a kíváncsiságot bennem hogy utánajárjak a fogalomnak.

Sokan sokféleképpen keresik a monogámia sikertelenségének megoldását, többféle módon. Swingerezés, nyitott kapcsolat, soha nem elköteleződés, vagy éppen az elköteleződés melletti titkos félrelépés...ésatöbbi.

Ez egy kicsit más. Próbáltam utána olvasni, több helyen is, fórumok, blogok, pszichológusok, párkapcsolat terapeuták véleményét. Érdekes volt.
Egy mondat nagyon megfogott.

"Az emberek képesek egynél többet szeretni. Nincs mágikus kapcsoló az agyunkban, ami átkapcsol, amikor szeretünk valakit, és onnantól mást már nem tudunk. Bármelyik szülő, akinek egynél több gyereke van, tudja, hogy ez lehetséges."

És igen. Ki nem érzett már ilyet? Ki nem érzett már olyat, hogy vagy az egyik karját vágja le, vagy a másikat, de mindkettő fáj?! Beleszeretünk valakibe, de rosszul esik hogy mindig választani kell, minden nyereség veszteségek árán van csak. 
Mert miért. Mert úgy becsületes?! Persze, tök becsületes egy csomó fájdalmat okozni magunknak, másoknak. Tök becsületes a hazugság, titok, megjátszás, képmutatás? :napersze: 

Jó párszor elgondolkodtam már, hogy mi az, amit nem tudok megbocsátani. És az nem az, ha az általam szeretett férfi szeretné mással is élvezni a szexualitást, baromira nem az! Hanem ha hazudik nekem, vagy kizár az életéből...akkor nincs tovább. :( 

Sok tekintetben a poliamoria sokkal becsületesebb. Nem lélektelen kapcsolatokról van szó, hanem érzelmi-szexuális kapcsolatról, ahol a felek nemcsak beleegyeznek a többi fél létezésébe, hanem közösséget is alkotnak vele. Nem értelmezhető megcsalás, hazudozás, átverés. A saját szabályaikat nincs értelme megszegniük.

A féltékenység a monogám kapcsolatokban pedig valójában nem a harmadik (negyedik, x-edik) fél feltűnése miatt van, hanem az emberek belső bizonytalansága, önértékelési zavara, és birtoklási vágya okozza. Kívülről pedig az elhanyagolás, a törődés, tisztelet, figyelem hiánya, amiről azt feltételezi az elhanyagolt fél, hogy neki azért jut kevesebb, mert a másik "máshova tette". Sajnos gyakran ez így is van. Monogám kapcsolatokban a félrelépő férfi (érdekes, a nő kevésbé) általában azért bukik le, mert elhanyagolja a nőt, és az gyanakodni kezd. Ha nem hanyagolná el, lehet hogy sose gyanakodna. :D

És mi van, akinek olyan sok érzelmi töltöttsége van, hogy bőven tud adni többeknek is? :) A szeretet elvileg nem véges.

Érdekes téma, az biztos. :)

!kep:https://www.eropolis.hu/imgs/USERGALL/BLOGIMG/a91f17420180317192956.jpg